~ Elena Avena Pedersoli Salvatore ~
Miután délután háromkor ahogy ígérte, Alberto elvitte a fiaimat magukhoz én elkezdtem felkészülni Gian érkezésére. Fejben kellett összeszednem magam, megfogalmazni a mondanivalómat számára és feltenni a kérdéseket amiket neki szánok. Tudom hogy dühösen érkezik majd haza, hiszen azóta sem vettem fel a telefont amikor hívott, de ez engem cseppet sem érdekel, mert ami most lefoglal az a saját dühöm, a kétségeim és a gyanúm hogy hol is járhatott. Még mindig azt gondolom hogy egy másik nő áll a dolgok mögött, de azért halványan reménykedem abban amit Alberto tegnap mondott, vagyis hogy Gian nem csal meg engem. Nem is tudom mihez kezdenék ha valóban nekem lenne igaza. Azt hiszem egy világ omlik akkor össze bennem, a saját kis világom aminek a középpontja Gian és persze a fiaim. Mihez kezdek akkor? Hogyan mondom el a fiaimnak hogy az apjuk elment? És a válás? Nem akarok elválni, nem akarom Giant elveszíteni mert én még mindig szeretem őt, jobban mint valaha. Már éppen kezd a pánik maga alá gyűrni amikor hallom a bejárati ajtó nyilását, én azonban a kanapén maradok szinte mozdulatlanul várva hogy Gian felbukkanjon. - A gyerekek már alszanak? - köszönés nélkül teszi fel a kérdést miközben a nappaliba érve leteszi az utazótáskáját. - Alberto elvitte őket, ma ott töltik az éjszakát. - felelem ridegen. - Holnap óvoda. - emlékeztet mintha én nem tudnám. - Alberto elviszi őket. - vonom meg a vállam. - És miért is kellett nekik mára átköltözni Albertoékhoz? - szegezi nekem a kérdést. - Mert nekünk fontos dolgokról kell beszélnünk. - nézek rá miközben ő leül velem szembe az egyik fotelba. - Igazán? - vonja fel kérdőn a szemöldökét. - Mondjuk arról hogy mi a faszért nem vetted fel a telefont egész hétvégén? - düh csillan a szemében de a hangja nyugodt. - Itt most nem te teszel fel kérdéseket, hanem én. - emelem meg kissé a hangom. Leplezni sem tudnám már a nyugtalanságom. - Hallgatlak. - sóhajt fel és megigazítja magán a zakót mintha éppen az egyik üzleti tárgyalásán ülne. Szánalmas ez az egész helyzet, hiszen én nem egy befektető, sem pedig ügyfél nem vagyok. Én a felesége vagyok, nem így kellene kezelnie, nem szabadna ennyire lekezelőnek lennie velem szemben, ha igazán valóban szeretne, nem viselkedne így. Ez a tény kissé elszomorít, sőt nem is kicsit hanem nagyon és a maradék nyugalmamat is elveszítem. - El akarsz válni? - teszem fel hirtelen a kérdést, ami jelenleg a legjobban foglalkoztat. - Tessék? - kérdez vissza öszinte döbbenettel a hangjában. - Hallottad! El akarsz válni? - ismétlem meg a kérdésem. - Miért akarnék elválni? Teljesen megőrültél? - vádlón pillant rám. Még hogy én őrültem meg. Még a végén kiderül hogy itt velem van a baj és nem vele. Az eszem megáll, hogy van bőr a képén. - Tudom hogy van valakid. - mondom kissé erőtlenül. Ha most bevallja hogy igazam van, nem felelek az azt követő tetteimért. - Tényleg? És ki? - nevet fel gúnyosan. Nem vesz komolyan és elvicceli a helyzetet, pedig ezen nem nevetni hanem inkább sírni lenne kedvem. - Gian ne szórakozz! - kiáltok fel. - Itt most az életünk, a gyerekeink élete a tét. Hogyan lesz ezek után? - feszülten túrok a hajamba. - Mi után hogy lesz? - kérdez vissza. - Nem én szórakozok Elena, te szórakozol velem. Nevetséges és megjegyzem szánalmas a vádaskodásod. Nincs senkim. Nem is értem honnan vetted ezt a baromságot. - idegesen áll fel de nem hagy faképnél aminek most őszintén örülök, mert még csak most kezdtük a beszélgetést ami már lassan vitába csap át. - Én vagyok nevetséges és szánalmas? - állok fel én is. - Te teszel nevetségessé és szánalmassá. - egyenesen a szemeibe mondom a szavaimat. - Mivel? - lép felém egyet de még mindig kellő távolságra van tőlem. - Hol voltál a hétvégén? - kérdezem bizonytalanul, hiszen reggel a titkárnőjétől megtudtam hogy nem üzletiúton van, így ha most mégis azt állítja, biztosan tudom hogy hazudik. - Már mondtam neked. Sürgős üzleti ügyben utaztam el. - feleli, szemrebbenés nélkül hazudik nekem. Lassan lépkedek elé de az arcomon láthatja a csalódottságott, majd amikor már egészen közel állok hozzá, kezem lendül majd az arcán csattan. - Hazug szemétláda. - mondom a szemeibe majd kikerülve őt végül én hagyom őt faképnél. Értelmetlennek látom már ezt a beszélgetést, hiszen ő hazudik és tagad mindent, még engem vádol azzal hogy megőrültem. Pedig ha tudná hogy pont a hazugságai azok amik az őrületbe kergetnek. - Elena! - siet utánam de már csak a hálószobában ér utol. Megragadja a karom és maga felé fordít. - Tudom hogy hazudtál az előbb. A titkárnőd mondta hogy nincs üzletiút. - nézek fel könnyes szemekkel rá. - Elena. - sóhajtja a nevem és ezzel egy időben a tekintete meglágyul. Most már tudja hogy nem hazudhat tovább nekem. - Nincs senkim, értsd már meg. - két keze közé fogja az arcom gyengéden. - Csak téged szeretlek, csak te vagy nekem Elena. - suttogja szerelmesen és én hiszek neki, de a kérdéseim ettől függetlenül még válasz nélkül lógnak a levegőben. - Akkor hol voltál? - kérdezem, ezzel nem hagyva veszni a témát. - Szicílián, Palermóban. - feleli és én szinte kövé dermedek a szavait hallva. Évekkel ezelőtt hagytuk magunk mögött a régi otthonunkat Palermót, akkor azzal a feltétellel hogy soha nem térünk oda vissza. - De....Christian vagyis Cassetti...- hebegem kábán de egy értelmes mondatot sem tudok jelen pillanatban összerakni. - Három héttel ezelőtt felhívott. A segítségemet kérte valamiben, amit meg is tettem neki. - beszélni kezd és én már semmit sem értek. Gian és Christian mindig ellenségei voltak egymásnak és most Christian az ő segítségét kérte, amit Gian meg is adott neki. A világ tényleg a fejetetejére állt. - Megígérted nekem. - kirántom magam a kezei közül. - Megígérted hogy nem mész oda vissza soha! Megígérted hogy a szervezet már a múltunk. Megígérted! - üvöltöm már az utolsó szót. - Nem is megyek vissza Elena. Én boldog vagyok itt a családunkal, az új életünkel. Ez kivételes alkalom volt. De vége. Rendben? - ismét megindul felém de én hátrálok. - Nincs rendben. Kurvára nincs rendben semmi. - csóválom a fejem, még most is alig hiszem el amit hallottam az imént. - Mit kellett megtenned neki? Öltél? - vonom kérdőre. - Dehogy. - tiltakozik azonnal. - Neveket akart. Az elmúlt három hétben ezen dolgoztam, plusz a saját cégemet is irányítanom kellett, így esténként ezért maradtam ki sokáig. De most már minden olyan lesz mint régen. - próbál megnyugtatni de nem jár sikerrel. - Milyen neveket akart? És miért? - faggatom tovább. Mindent tudni akarok. - A Capo emberei nevét. - adja meg a választ röviden. - Mi dolga van neki a Capoval? - újabb kérdést teszek fel. Emlékszem a Capora, ő a szervezet feje, nagyhatalmú, most már idős férfi. Utoljára kislány koromban láttam. Az apám és Dante nagyon jó barátságot ápolt vele, de miután Dante és az apám között megromlott a barátság, ő sem jött többet hozzánk. - Át akarja venni a helyét. A Capo már öreg és nincsenek gyerekei, nincs aki átvegye a helyét. - Gian további részletekbe avat be, de ez csak még több kérdést szül bennem. - Christian megőrült. - jelentem ki határozottan. - A Capo lehet hogy öreg, de nem védtelen. Több ezer ember szolgálja hűségesen. És ha Christianak a helyére fáj a foga, nehogy azt gondolja hogy az öreg majd önként és dalolva adja azt át neki. - mondom teljesen komolyan. Azt már meg sem említem hogy évtizedek óta gyűlöli a Cassetti családot, már Christian apjával sem volt jó viszonya. Bár ezt Gian is pontosan tudja. - Ezt mondtam neki én is, de Christian hajthatatlan. Ha valamit a fejébe vesz, azt véghez is viszi. Ha kell csatába indul a Capo ellen. - Gian hangjában aggodalom cseng, tudom hogy egykor az élete volt a szervezet és most széthullani látszik. Egy a szervezeten belüli hatalmi harc, a szervezet végét jelentheti. - Ha a Capo megtudja hogy segítettél Christiannak, szerinted minket nem vesz elő? - újabb kérdés fogalmazódik meg bennem. - Én ebből kimaradok Elena. Nem megyek harcba. Mondtam neked, én ezzel letudtam a kötelező köröket. - emeli meg a kezeit lemondóan. - A kötelező köröket? - kérdezek vissza. - Christian hagyott minket eljönni Palermóból Elena. Tartoztam neki ennyivel. - feleli határozottan és ebben most egyet kell vele értenem. - De vége igaz? - szinte könyörgő a hangom. - Vége. - bólint. - Ígéred hogy kimaradsz ebből? - elé lépek és úgy várom a válaszát. - Ígérem. - bólint ismét. - Rendben. - megkönnyebbülve sóhajtok fel. - Azt viszont még mindig nem értem hogy miből gondoltad hogy megcsallak. - megfogja a kezem és gyengéden végig simít rajta. - Nem foglalkoztál velem, rideg voltál minden nap. Mintha már nem is kellettem volna neked. - vallom be őszintén hogy mit éreztem az elmúlt három hétben. - Rengeteg dolgom volt Elena. De téged soha nem csalnálak meg. Te vagy az életem értelme és a gyerekeink. Szeretlek. - magához von és a szemembe néz. - Előbb halnék meg mintsem hogy elhagyjalak. - teszi hozzá halkan. - Gian. - megilletődve ejtem ki ajkaimon a nevét, de több szóra nincs lehetőségem, mert az ő ajkai simulnak az enyémekre hogy forró csókba hívja azokat.
Hali
VálaszTörlésImádom Elenat. Annyira erős és magabiztos nővé vált. Imádtam hogy számonkérte és nem hagyta Giant kibújni a válaszadás alól. Annak pedig szívből örülök hogy kiderült hogy Gian nem csalja meg őt. Viszont Gian visszament Palermóba Elena tudta nélkül, bár ez még a kisebbik rossz. Szóóval eléggé izgalmas volt ez a rész, Christian hadjárata pedig a Capo ellen azt hiszem még sok bonyodalmat okoz majd. Tetszett. Siess a kövi részekkel. Ezer millió pusziii ♛♛♛
Szióka...
VálaszTörlésÖrülök hogy igazam lett. Én már a prológus után is tudtam hogy Gian nem lép félre, hiszen Elena élete szerelme. Ettől függetlenül még haragszom rá, mert nem lett volna szabad visszamennie szicíliába. A szereplő leírás alapján pedig nem alaptalan a gyanúm hogy ezzel még nincs vége. Nagyon tetszett ez a rész is, Elena előtt le a kalappal hiszen csak kicsikarta Gianból az igazat. Várom a folytatást ღ ღ ღ
Szia nyuszkó :)
VálaszTörlésHát én Giant azért most ebben a részben kicsit sajnáltam, Elena kemény volt vele és olyan dologgal gyanusította ami végül kiderült hogy nem igaz. Ettől függetlenül az sem valami jó hír hogy Christian felkereste Giant hogy segítsen neki a Capo ellen. Nagyon izgalmas részek elé nézünk én ebben már most biztos vagyok. Siess a többi résszel, mert már várom :)
Ciao!
VálaszTörlésTeljesen oda vagyok meg vissza. Rajongok Elena és Gian párosáért és nekik még a vitáikat is imádom. Annyira szeretem ahogy egymásnak feszülnek, elszabadulnak az indulatok, kígyót békát kiabálnak egymásra de végül mindig oda jutunk hogy bizony nagyon szeretik egymást és ez a legcsodálatosabb az egészben. Bármit is tartogat még nekik a történet én hiszem hogy a végén is együtt lesznek. Kérlek siess a következő részekkel! Ciao!💋
Puszedli :D
VálaszTörlésGian az elején eléggé ellenszenves volt nekem amikor elviccelte az egész helyzetet és nem vette komolyan Elena aggodalmait, de hála az égnek rájött hogy most a házassága forog kockán és mindent elmondott Elenanak. Az hogy Palermóban járt eléggé meglepett, de remélem semmi hülyeséget nem fog csinálni és nem társul Christianal, a Capo ellen. Izgatottan várom a következő részeket is 💖💖💖
Hello
VálaszTörlésValahogy sejtettem hogy Gian nem lép félre, az azért durva kezdete lett volna a történetnek. Viszont az hogy visszatért Szicíliára még ha csak egy hétvégére is, aggasztó. Még ha Gian azt is mondja hogy boldog az új életével Londonban, szerintem visszahúzza a szíve Palermóba, hiszen kényszerből kellett akkor mindent maga mögött hagynia évekkel ezelőtt. Kíváncsi vagyok hogyan alakul tovább a történet, annak viszont örülök hogy Elena és ő meg tudták beszélni a problémáikat. Tetszett. Csak így tovább. ;)
Sziaaa
VálaszTörlésÉn most teljesen le vagyok döbbenve és jogosnak tartom Elena kiborulását. Gian valóban megígérte neki hogy többet nem megy vissza Palermóba, most mégis megtette. És bár ennek a résznek a végén is megígérte Elenanak hogy kimarad Christian és a Capo harcából, valamiért úgy érzem hogy ezt az ígéretét is megszegi majd. Gian egyszerűen nem tud elszakadni a szervezettől. Sajnálom Elenat már előre is, de ami legalább pozitívum hogy nincs szeretője Gianak és mindennél jobban szereti Elenat. Alig várom a kövi részt. Puszi ❤
Szió :)
VálaszTörlésNagy kő esett le a szívemről amikor kiderült hogy Gian nem tart szeretőt. Az nagy csalódás is lett volna, de nem így lett. Elena aggodalma viszont továbbra is jogos, hiszen bár új életet kezdtek öt évvel ezelőtt, most még is megint a szervezet a téma és Gian ha nem is teljesen de belefolyt egy hatalmi harcba. Christian terve miszerint átveszi a Capo helyét tipikus Cassetti, mindig csak a hatalmat akarta, de legalább Giant ne rángatná bele. Nagyon aggódom a szereplőkért és kíváncsi is vagyok. Nagyon várom a kövi részt <3
Szia
VálaszTörlésEgyik szemem sír a másik nevet. Örülök annak hogy Gian és Elena még mindig töretlenül szeretik egymást és nem lépett be közéjük egy harmadik fél, viszont az szomorú hogy Gian ha kicsit is de visszatért a korábbi, bűnöző életéhez. Bízom benne hogy tartja a szavát és betartja az ígéretét amit Elenanak tett. Izgalmas és fordulatos rész volt. Tetszett! Várom hogy hozd a többit.😘
Bonjour
VálaszTörlésNahát ahogy sejtettem is, Gian hűséges Elenahoz ahogy mindig is. Ennek azért örülök. Viszont Chrtsian teljesen h*lye! A Capoval szembe szállni, hát nem kis feladat és veszélyes is, így pedig nem csodálom hogy Gian segítségét kérte hiszen amikor Gian még a szervezet tagja volt, alighanem a legjobb volt minden családfő közül és ha kellett kegyetlen döntéseket is tudott hozni. Én szerettem azt a rosszfiú Giant is ezért kíváncsian várom hogy láthatjuk e majd még az öt évvel ezelőtti énjét és vajon visszatér e a szervezetbe. Várom a következő részt is. ❧ ❧ ❧
Hi
VálaszTörlésSzuper volt ez a rész is és hát ahogy a prológus, úgy ez is sok izgalmat és meglepetést tartogatott. Gian titka miszerint igazából az elmúlt három hétben Christiannak segített és a hétvégét Palermóban töltötte, nagyon meglepett viszont én még ennek is tudok örülni. Imádtam az előző évadban a veszélyes, néha vadállatias Giant, szóval szívesen látnám őt újra a szervezet élén. Persze Elena szempontjából nézve viszont a nyugis Gian a jobb választás. Háááát én most már nagyon kíváncsi vagyok hogy mi lesz még itt. Csók..🌹
Szia :)
VálaszTörlésA Gian iránti mérgem elszállt a rész vége felé, hiszen mégse csalta meg Elenat. Ők összeillő páros, nem is szeretném, ha bármi gondjuk lenne a kapcsolatukban. Christiannak viszont lehet, hogy hiba volt segítenie, még annak ellenére is, hogy viszonozta azt, hogy elengedte őket Palermoból. Capo eléggé ijesztőnek tűnik, és nem szeretném, hogy Gian vagy a családja belekeveredne a perpatvarba, ha bármi balul ütne ki Christian tervét illetően. Elena jogosan aggódik. Nagyon várom a következő részt, siess vele, kérlek! Puszi :)