2. Rész: I see truth somewhere in your eyes

 ~ Elena Avena Pedersoli Salvatore ~

Csak figyelem a tükörképem. Próbálok rájönni hogy ki is az a nő akit éppen bámulok, mert hogy nem magamat látom az teljesen biztos. Régen, még Gian megismerése előtt éreztem magam utoljára ennyire elveszettnek és tanácstalannak, arról nem is beszélve hogy akkoriban önbizalmam sem volt túl sok. Aztán ahogy megismertem Giant és elkezdett közöttünk alakulni valami ami végül szerelemmé nőtte ki magát, az én önbizalmam is megjött. Magabiztos, erős nővé váltam a férjem mellett, most viszont úgy érzem ő az aki mindezt el is veszi tőlem. Bár kiderült hogy hol is volt pontosan a hétvégén és hogy kivel, bennem mégis rengeteg kérédés és kétely maradt. Pár órája a szerelmét bizonygatta amikor kérdőre vontam és én hülye a pillanat hevében hittem neki, de most egy alapos zuhany után, itt a fürdőszoba négy fala között, a gondolataim teljesen más irányt vettek. Nem rég ugyan megcsókolt, azt gondolva hogy ezzel meg is nyugtatott, de ez nincs így. Feleség és anya vagyok, de elsősorban nő és aki kicsit is ismeri a női logikát, az értheti hogy mi játszódik most le bennem. Talán egyesek szemében szánalmas lehet de én még mindig azon agyalok, hogy az elmúlt három hétben miért is volt velem rideg és távolságtartó. A sok munka, probléma és Szicília nem lehet erre magyarázat. Nem kezel nőként, úgy ahogy azt kellene és ahogy elvárom. Számomra ha ránézek ő egy erős, vonzó férfi még mindig, mind a mellett hogy idő közben férj és apa lett, de úgy érzem ő bennem már nem látja a nőt, akihez vonzódott egykor. Nem tudom mikor veszítettem el de úgy érzem megtörtént és nem látom a házasságunk válságából kivezető utat. Ismét a tükörre pillantok, az arcom komor, a tekintetem üres, a testem körül egy rózsaszín törölköző árulkodik arról hogy néhány perce még a tus alatt álltam, míg a hajam egy szoros kontyban, összefogva áll a fejem tetején. Nem érzem magam csúnyának, ugyanakkor ha arra gondolok hogy Gian már nem vonzódik hozzám, csak arra jutok hogy bennem van a hiba. De mi?! Ugyanolyan csinosan öltözök ahogy eddig, sminkelem magam, a hajam mindig kifogástalanul áll, nem híztam meg a szülés után, sőt eddig azt gondoltam hogy jelenleg vagyok életem legjobb formájában. De akkor mégis mi a baj?! Csak bámulom magam a tükörben és nem tudok rájönni. Nincs válasz a kérdésemre, talán mert nem is velem van a baj. Lehet hogy egészen egyszerűen csak rámunt. - Nagyon elkalandoztál. - Gian hangja zökkent ki a gondolataimból és a tükrön keresztül észreveszem ahogy ő a fürdőszoba ajtóban áll, a szálfának támaszkodva és engem figyel. - Máris végzek és jöhetsz. - felelem halkan. Már este tíz óra van, a hosszú és tartalmas beszélgetésünk után eljöttem a hálószobánkhoz tartozó fürdőbe hogy lezuhanyozzak, de annak már fél órája. Kicsit többet voltam itt bent mint hittem, ugyanakkor a házban ezen kívül még van három fürdő, így ha annyira sietne, ott is megoldhatta volna az esti rutinját. - Mi jár a fejedben? - kérdezi miközben mögém sétál. - Semmi. - vonom meg a vállam és úgy teszek mint aki nagyon elfoglalt, ezért a kezembe veszem az éjszakai arckrémem amit szép lassan fel is viszek a bőrőmre. - Még mindig dühös vagy rám Szicília miatt? - kérdezi miközben megfogja a kezem és elveszi a tubust amit végül a mosdóasztalra tesz. - Nem. - tekintetem a padlóra szegezem, mert ha rá nézek félő hogy elsírom magam. - Elena! - lágyan ejti ki a nevem miközben maga felé fordít. - Mi a baj? - mutatóujját az állam alá simítja így kényszerít hogy a szemébe nézzek, nekem pedig több sem kell, a könnyeim máris marják a szemeim. - Nem fogom magam nevetségessé tenni, még a te kedvedért sem. - jelentem ki határozottan miközben dühösen szakítom el magam tőle hogy kikerüljem őt. - Mit akar ez jelenteni? - utánam nyúl és visszahúz maga elé. Hát tényleg nem érti hogy mi a bajom?! Teszem fel magamban a kérdést ahogy felnézek rá és látom rajta az őszinte értetlenséget. - Szicília és a sok munka nem magyarázat mindenre. - szólalok meg ismét. - Úgy érzem nem vágysz már rám, hogy nem vonzódsz hozzám úgy ahogy egy férfinak kell egy nőhöz. - teszem hozzá halkan. - Szex hiányod van? - nevet fel, nem vesz komolyan. - Nekem te hiányzol. - mondom a szemébe. - De hát itt vagyok. - vág vissza indulatosan. Azt hiszem most értette meg hogy én komolyan beszélek. - Itt vagy de mégsem. Három hét alatt egy csókra futotta tőled, ez még a kevésnél is kevesebb. És még elvárod hogy elhiggyem hogy nincs senkid. - a feszültség már szinte felemészt. - Komolyan mondom nem hiszem el hogy megint itt tartunk. - idegesen túr a hajába, az álkapcsa megfeszül és kezdünk ismét egy vita felé haladni. - Én sem tudom elhinni, sem pedig felfogni, sőt nem is értem hogyan jutottunk idáig. - csóválom a fejem mert őszintén nem tudom. - Elena! - kiált fel amivel kissé megijeszt de állom a dühös tekintetét. - Utoljára mondom el neked, nincs senkim. - teszi hozzá higgadtabban. - Akkor mi változott? Miért nem akarsz velem lenni? - kérdezem már kissé feladva hogy valaha is választ kapok. - Nem változott semmi, én ugyanúgy szeretlek és kívánlak. Bazdmeg, nem hiszem el hogy ezt bizonygatnom kell. - egyik ökölbe szorított kezével a márvány lapra csap. - És az elmúlt három hét? - újabb kérdést teszek fel. - Hulla fáradtan, bocsáss meg hogy nem volt kedvem dugni. - egyre idegesebb, éppen ezért úgy érzem ideje lezárni most ezt a vitát. Nem reagálok semmit, csupán kikerülve őt a hálószobába sétálok. Éppen a szekrényem előtt állva keresgélek a hálóingeim között amikor hirtelen Gian hátulról elkapja a derekam és azzal a lendülettel az ágyra lök. Háttal érkezek a puha paplanok közé, nem fáj a becsapódás, mégis felnyögök a döbbenettől. - Mit csinálasz? - remeg meg a hangom, nézem ahogy a földre dobja a zakoját és az ingét kezdi kigombolni. - Bebizonyítom hogy nekem csak te vagy. - feleli és az inge is a padlóra kerül. Felső teste meztelen és ez engem máris lázba hoz. Mégis kétely fog el. - Nem akarom. - ülök fel de ő egy határozott mozdulattal visszalök fekvőhelyzetbe és a törölközőmet is lerántja rólam, így engem már semmi sem fed. - Azt mondtam nem akarom. - ismétlem meg, de igazából nagyon is vágyom rá. - De akarod. Ezért hisztizel. - kioldja az övét és a nadrágjától is megszabadul. - Ez nem hiszti. - tiltakozok azonnal. - De hiszti, ráadásul alaptalanul, ugyanis valami olyasmivel vádolsz amit nem követtem el. Igen elismerem hogy az elmúlt három hétben elhanyagoltalak, de mostantól elhiheted hogy ezek után egy napot sem hagyunk ki. - utal a szexre. - Szóval csak azért akarsz most lefeküdni velem hogy ne hisztizzek tovább? - kérdezem kissé sértetten. - Nem. - mondja a szemembe és közben az alsónadrágtól is megszabadul. - Azért mert a feleségem vagy és bár most nem hiszel nekem, én akkor is kívánlak Elena. Úgy ahogy az első pillanatban amikor évekkel ezelőtt megláttalak. - két lábam közé térdel majd fölém hajol. Nem csókol meg, de a szavakat szinte az ajkaimra suttogja. - Igen? - hebegem kábán, mert már pusztán ennyivel képes volt levenni a lábamról. - Igen. - mosolyodik el amitől a szívem még hevesebb ütemre vált. - Szóval még mindig nem akarod? Nem szeretném ha erőszaknak vennéd. - a nyakamba csókol és én felnevetek. - Ne haragudj. - mondom bűnbánóan, hiszen minden jel arra mutat hogy én reagáltam túl a dolgokat. - Ez nem volt válasz a kérdésemre. - újabb csókot hint a bőrőmre, ezúttal a vállamra. - De akarom. Nagyon de nagyon akarom. - kezeim a nyaka köré fonom. - Sejtettem. - mosolyog majd ajkai ezúttal a számat veszik birtokba, míg a kezei máris a testemet kényeztetik. A férjem, a szerelmem még mindig csak az enyém....