~ Gianmarco Salvatore ~
Sok idő eltelt már azóta, hogy egyáltalán Londonba érkeztünk. Voltak dolgok, amik természetesen megváltoztak, viszont nem feltétlenül éreztem azt, hogy az életem gyökeres változáson ment volna keresztül. Sokan azt szokták mondani, hogy ha az ember megváltoztatja a korábbi tartózkodási helyét, akkor az minden bizonnyal olyan újdonságokat hordoz magában a jövőjét tekintve, hogy egyszerűen csak kapkodja majd a fejét a kiaknázatlan lehetőségek között. Az én helyzetem kicsit más volt. Amikor új életet kezdtem a családommal Londonban, egy percig sem aggódtam azért hogy mihez kezdek majd itt az új földrészen, amiatt viszont igen, hogy mi mindent hagytam a hátam mögött. Szicília volt az életem, a szervezet és minden más ami oda kötött és köt a mai napig. Abban nem hazudtam Elenának hogy nem bántam meg hogy őt választottam, mert nem is bántam meg. Abban sem hazudtam hogy nem szándékozom vissza menni oda, mert Elena miatt nem is akarok visszamenni Palermóba. Abban viszont hazudtam Elenának hogy minden létező módon elszakítottam magam a szervezettől és Szicíliától. Ez a hazugságom pedig már öt éve tart. Az elmúlt három hétben szükség volt rám a hazámban és én Christian első szavára ugrottam is, erre azonban majdnem ráment a házasságom, ezt pedig többet nem kockáztathatom meg, így a jövőben óvatosabban kell a Szicíliai ügyeimet intéznem hogy Elena soha ne jöjjön rá semmire. - Gian! - az öcsém hangja és közeledő alakja zökkent ki a gondolataimból. Egyik kedvenc éttermem előtt várom húsz perce a megbeszélt közös ebéd miatt. - Mi a helyzet öcsi? Elromlott az órád? Húsz percet késtél. - mondom nevetve, hiszen nem haragszom rá, csupán meglepő mert Alberto soha nem késik, főleg nem úgy hogy alapból ő hívott ide, mert valami fontos dologról akar velem beszélni. - Nem! - sóhajt fel ahogy megáll előttem. - Csak Blaise kezelésén voltunk és visszafelé dugó volt. - teszi hozzá gondterhelten. Bevallom férfiasan mert nem szégyenlem, hogy átkozottul sajnálom az öcsémet és persze a feleségét is. Az a küzdelem amit ők vívnak a sorsal évek óta, már szinte embertelen. - Blaise nem akart jönni? - érdeklődök miközben besétálunk az étterembe és helyet foglalunk az egyik két személyes asztalnál. - Haza ment lepihenni. Mindig megviselik ezek a kezelések. - vonja meg a vállát. - Őszintén sajnálom Alberto. - nézek rá együttérzően. Nem tudom hogyan és mikor pontosan, de az öcsém már jó ideje fontos része az életemnek, ezért ami neki fáj az nekem is. - Tudom. - bólint majd kezébe veszi az étlapot, ezért én is így teszek. - Saltimbocca alla romana lesz szerintem az amit választok. - közli könnyedén. - Mi más? - nevetek fel. Hiszen az olasz vérünket nem tudnánk megtagadni soha, és bizony Alberto választása az egyik legjobb olasz ételre esett ami borjúszelet zsályával, pármai sonkával. - Hm. Nekem is az lesz. - jelentem ki és közben intek a pincérnek, aki azonnal fel is veszi a rendelésünk majd távozik az asztaltól. - Elmondod hogy miről akarsz velem beszélni vagy majd ebéd után? - nézek ismét az öcsémre amikor már ismét csak ketten maradunk az asztalnál. - Azt hiszem jobb ha minél előbb túl esek rajta, így is úgy is szégyenlem magam. - az asztalra szegezi a tekintetét és tudom, tényleg szégyenli magát. - Bármiről is legyen szó, rám számíthatsz. - figyelmeztetem és egyúttal szeretném megnyugtatni is, mert én az életben nem hagyom többet cserben. - Pénzre lenne szükségem. - a szemembe néz így pontosan le tudom olvasni a tekintetéről hogy nagy szarban van. - Oké. - bólintok és máris a belsőzsebembe nyúlok a csekkfüzetemért. - Gian! - szólít meg határozottan hogy ismét ránézzek. - Mi van? - kérdezek vissza. - Pénz kell értettem és adok is. - mondom komolyan. - Még azt sem tudod mennyi az annyi. - csóválja a fejét. - Most le akarsz beszélni arról hogy adjak neked? - értetlenkedek. - Fél millió dollár kellene. - szinte suttogja, de engem még csak meg sem ráz az összeg nagysága. - Jól van. - bólintok ismét és már töltöm is ki a csekket. - Ez most komoly? - kiált fel meglepetten. - Ilyen könnyen adsz? - kérdezi zavartan. - Az öcsém vagy, persze hogy adok. Akár a dupláját is. - adom meg a választ komolyan is gondolva. - Hihetetlen. - rázza meg a fejét. - Néhány éve még meg is öltél volna ha arról van szó. - jegyzi meg halkan. - Nagyon unom már hogy Elena és te is a múltal traktáltok. Szar ember és még szarabb testvér voltam. De megváltoztam. Próbálok mindent jóvá tenni amit ellened elkövettem. - feszülten túrok a hajamba majd miután aláírtam a csekket át is adom neki. - Tudod jól keresek, csak az évek alatt az a sok kezelés és vizsgálat amit Blaisen csináltak rengeteg pénzbe került, ráadásul egy éve amikor depressziós lett a munkáját is elveszítette. Próbálok mindent kézben tartani de elbuktam. - csalódottan és szomorúan hajtja le a fejét. Most úgy fest mint egy kis gyerek. Még az én szívem is megesik rajta. - Nem buktál el Alberto. Csak most kell egy kis segítség. Ez nem szégyen. - próbálom vígasztalni. - Köszönöm és mindet visszafizetem. - elteszi a papírt és nagyot sóhajt. - Dehogy fizeted. Nem kell. Ez csak pénz. Vedd úgy hogy ez egy kis ajándék Elenától és tőlem. - mosolyodok el bíztatóan. - Gian, ez túl nagylelkű. - ellenkezik ahogy vártam is. - Egy család vagyunk Alberto. Ne akadékoskodj már. - intem le végül és az ebédünket is tálalják. - Elenával mindent meg tudtatok beszélni? - vált végül ő témát aminek őszintén örülök, mert a megpróbáltatásairól hallani nekem sem könnyű. - Igen. - bólintok és közben már az ebédemmel vagyok elfoglalva. - És hol voltál a hétvégén? - teszi fel a kérdést ami szerintem már szinte majd ki fúrta az oldalát. - Jézusom Alberto. - nevetek fel. - Mintha Elenat hallanám. - teszem hozzá komolyan is gondolva. - Csak aggódok. - jegyzi meg halkan. - Azt jól is teszed mert van valami amibe be akarlak avatni de Elena nem tudhat róla. - mondom komolyan és Alberto ábrázata mindent megér ebben a pillanatban. - Nem falazok ha nő van a dologban. - jelenti ki azonnal. - Ne kezd már te is. Nincs semmiféle nő. Minek néztek ti engem? - mérges tekintettel meredek rá. - Jól van már, de akkor beszélj ne harapófogóval kelljen mindent kiszedni belőled. - kéri és közben ő is enni kezd. - Szicílián voltam. - közlök egyenlőre csupán ennyit majd Alberto kezdeti sokkja után mindent elmondok neki a Christiannak tett szívességről illetve a Capo elleni terveiről. - Nem vagy normális. - közli kész tényként. - Elena nem is tudja? - kortyol a vízébe és várja a válaszom. - De! Erről tud. - vonom meg a vállam. - Miért van más is? - sürgetve hajol előre hogy minél előbb kiszedje belőlem amit még Elena sem tud. - Figyelj Alberto! - sóhajtok fel, nem könnyű az elmúlt öt évem titkát most feltárni az öcsém előtt, de tudom hogy most már kell valaki akivel beszélhetek mert különben beleőrülök a titkokba. - Ugyan eljöttem Szicíliából, de el soha nem szakadtam tőle. Minden családban vannak beépített embereim akik napi szinten jelentenek mindenről. - elhallgatok és újabb falat ételt veszek magamhoz. - Beépített embereid? Mégis mennyi? - Alberto csak csodálozik és hűledezik az új információ hallatán. - Nem sok. Kb százötven ember. - vonom meg a vállam. - Százötven? Ez neked nem sok? - szinte felugrik a székéből. - Minden családban van néhány és persze a Capohoz is sikerült beépülnie három emberemnek. Alberto nekem tudnom kell mi történik az otthonomban. Érted? Először csak azért akartam így a dolgokat hogy tudjam nem küldenek e utánunk bérgyilkost azok után amit én ott műveltem. Ne felejtsd el hogy Lorenzo és Stefano családja bosszúra szomjazott, ráadásul Christianban sem bíztam teljesen. Biztonságban akartam tudni magunkat. Aztán minden jött magától. - magyarázom részletesen abban bízva hogy az öcsém megértő lesz. - Ha ezt Elena megtudja, neked véged. - figyelmeztet láthatóan jó szándékkal. - De nem tudja meg. Ugye tartod a szád? - most én hajolok közelebb hozzá hiszen ezekről a dolgokról diszkréten kell beszélnünk. Senki nem hallhat semmit a beszélgetésünkből. - Nem mondom el neki. De te miért mondtad el nekem? Most titkolózhatok Elena és Blaise előtt is. - kissé dühös ez tisztán látszik rajta. - Csak benned bízom. - felelem egyszerűen az igazságot. - Elena nem értené meg. - teszem hozzá és ő egyetértően bólogat. - Ez igaz. - helyesel. - Most hogy Christian a Capo ellen szervezkedik méginkább tudni akarok mindenről. Ha széthullik a szervezet én nem is tudom...nem tudom mi lesz. - aggodalom, félelem sőt már pánik szerű érzés kerít hatalmába. - Nem lesz semmi. De talán az lenne a legjobb ha a szervezet a végére érne, legalább te is megszabadulnál egy életre. - feleli könnyedén, amit meg is értek hiszen őt soha nem érdekelte a szervezet, neki nem volt fontos de nekem annál inkább az volt és az a mai napig is. - Mindegy Alberto. Csak annyit kérek hogy tartsd a szád és legyél a bizalmasom ezügyben. Számíthatok rád? - kérdezem őszinte reménnyel a hangomban. - Miben nem számíthattál te rám? - válaszol kérdéssel, ami egyet jelent azzal hogy a válasza igen. - Köszönöm. - nyújtom felé a kezem amibe ő belecsapja az övét és kezet ráz velem ezzel megpecsételve mindazt ami elhangzott az imént közöttünk.
Puszedli :D
VálaszTörlésOh el sem hiszem hogy végre egy Gian szemszögű részt kaptunk, ráadásul nem is akármilyet. Imádtam hogy ebben a részben Gian és Alberto szerepelt, a beszélgetésük pedig fantasztikus volt. Annyira szeretem a kettősüket hogy most még Gianra sem tudok haragudni azért mert öt éve titkolózik és valójában nem is szakadt el a szervezettől. Gian úgy tűnik már sosem szabadul meg a szervezettől, de legalább szuper testvér lett belőle. Izgatottan várom a következő részeket is 💖💖💖
Hali
VálaszTörlés" Nem tudom hogyan és mikor pontosan, de az öcsém már jó ideje fontos része az életemnek, ezért ami neki fáj az nekem is. " Emlékszem az első évadban mindent megadtam volna érte hogy Gian így vélekedjen Albertoról mint ahogy most. Imádom őket együtt látni és örülök hogy jó testvérek lettek. Gian több mint nagylelkű az öccsével és ezt jó látni. Most pedig még a titkát is rábízta. Tetszett ez a rész is. Ezer millió pusziii ♛♛♛
Szia nyuszkó
VálaszTörlésVártam már hogy legyen egy Gian rész ahol az ő gondolatait olvashatjuk, mert sejtettem hogy nem tudunk még mindent róla meg a Szicíliai ügyeiről. A sejtésem ellenére is meglepett mindaz amit Albertonak elmondott. 150 beépített embere van a szervezet családjaiban. Ez már egy kisebb hadsereg. Egyre izgalmasabb lesz a sztori ahogy egyre több részlet derül ki. Mindig izgatottan várom az újabb és újabb részeket. Siess a többi résszel, mert már várom :)
Hi
VálaszTörlésWTF?! Gian meg az ő titkai. Ezek szerint még sem tért teljesen jó útra. Bevallom meglepett ez az info, ugyanakkor örülök is neki mert mindaz amit most megtudtunk izgalmas részeket ígér a közeljövőben. Az pedig külön tetszett hogy Gian és Alberto ennyire közel kerültek egymáshoz. Annyira imádom őket hogy el sem tudom mondani. Imádtam ezt a részt is. Csók..🌹
Hello
VálaszTörlésLám-lám...Gian beszámolója miszerint nem szakadt el teljesen Szicíliától, sőt rengeteg embere van ott beépülve, egyszerűen ledöbbentett. Azt a sort kétszer olvastam újra mert nem akartam hinni a szememnek. Albertonak pedig igaza volt abban hogy ha ezt Elena megtudja akkor Gian nagy szarban lesz. Hazudott Elenának ezért remélem hogy ez soha nem derül majd ki, de van egy olyan érzésem hogy ki fog. Remek rész volt. Tetszett. Csak így tovább. ;)
Sziaaa
VálaszTörlésSzámomra ez a rész megható volt. Alberto és Gian kapcsolata rengeteget fejlődött és Gian gondolatai az öccséről szívbemarkolóak voltak: " - Bármiről is legyen szó, rám számíthatsz. - figyelmeztetem és egyúttal szeretném megnyugtatni is, mert én az életben nem hagyom többet cserben. " Ami még szívszaggató az Alberto küzdelme ahogy helyt áll a felesége mellett és közben mindent megtesz azért hogy rendben legyenek a dolgaik. Örülök hogy Gian segített neki, jó volt őket így látni. Gian titka pedig sokkoló volt, de annak is örülök hogy Alberto lett a bizalmasa ezügyben. Alig várom a kövi részt. Puszi ❤
Bonjour
VálaszTörlésWááá de boldog vagyok hogy Gian részt hoztál és ez a kép...húh de fülledt lett itt a levegő. Gian mindig is szexi, vonzó, ellenállhatatlan pasi volt, mindig imádtam a karakterét a rosszfiús stílus csak hab a tortán, de ha lehet még minden eddiginél jobban megszerettem most hogy Albertoval ennyire közel kerültek egymáshoz. Ez az érzékenyebb, kedvesebb énje is vonzó. Egy szó mint száz, ő a tökéletes férfi. De azért Elenat kicsit sajnálom mert Gian eltitkolja előle hogy nem szakadt el teljesen a szervezettől. Kíváncsi vagyok mi sül ki ebből. Várom a következő részt is. ❧ ❧ ❧
Szia
VálaszTörlésNa most van az a pont hogy elkezdtem aggódni. Gian ügyei nem értek véget, csak mindent Elena háta mögött tesz. Aggaszt hogy mi lesz ebből és félek hogy Gian nem tud majd leállni és a szavai ellenére visszatér Szicíliába. Nem is tudom Elena hogyan fogadná. Egy biztos, izgalmas részek elé nézünk. Az első évad sem volt piskóta, de úgy látom ez sem lesz kevesebb, sőt! Albertot pedig szívből sajnálom, nagyon nehéz lehet neki meg Blaisenek ez a küzdelem a babáért. Giantól rendes volt hogy anyagilag segített nekik. Tetszett! Várom hogy hozd a többit.😘
Szióka
VálaszTörlésOMG! Gian most több okból is meglepett. Az egyik az a titka, talán ez az ami a legjobban meglepett hiszen már öt éve ügyeskedik Elena háta mögött és közben százötven embert irányít akik mint még mindig Palermóban vannak beépülve a szervezetbe. Kb leesett az állam amikor ez kiderült. Nem csodálom hogy Alberto is kiakadt. És ha már Alberto akkor vele kapcsolatban lepett még meg Gian, bár ez kellemes meglepi, hogy ennyire szereti az öccsét és a múltban elkövetett hibáit próbálja rendezni. Emiatt, de csakis emiatt most nem vagyok dühös Gianra. És remélem Elena mindent meg fog tudni mert joga van tudni hogy Gian mit művel a háta mögött. Jaaa és szuper volt a rész, jó volt olvasni. Várom a folytatást ღ ღ ღ
Szia :)
VálaszTörlésJó volt lártni Albertot és Giant együtt úgy, hogy végre tényleg igazi testvérként néztek egymás szemébe és nem haragudtak a másikra. Viszont Gianben kissé csalódtam. Egyáltalán nem örülök annak, hogy beépített kémei vannak a szervezet családjainál meg Caponál, mert ha ez kiderül akkor nagy baj lehet belőle, és Elenaval a házassága is felbomolhat, hiszen öt éve titkolja ezt. Ráadásul megkérte az öccsét is, hogy tartsa a száját. Mindezek ellenére várom mi sül ki ebből. Puszi :)