8. Rész: Be a little closer now

 ~ Elena Avena Pedersoli Salvatore ~

A kocsimban ülök, de csak az út szélén állok vele. Képtelen vagyok így vezetni, tombol bennem a düh és közben nem látok a könnyeimtől. Természetesen az étteremből azonnal a munkahelyemre rohantam ahol azonban az épületbe be már nem mentem, hanem kocsiba ültem és távolabb hajtottam, hogy ha Jonah keresne még véletlenül se fussunk össze. Nem tudom mit tegyek. Az tény hogy a kiállításnak lőttek, sőt azt hiszem, a munkám ezennel véget ért és az elmúlt öt évben elért sikereimet dobhatom is ki a kukába, persze csak jelképesen. Kétségbe vagyok esve és közben azt sem tudom hogyan tovább. Annyi biztos hogy Gian erről nem tudhat, mert akkor Jonahnak vége. Nem sajnálnám a szemétládát de ez itt nem Szicília és ha Gian meggondolatlanul cselekszik, abból lehet hogy ő jönne ki rosszul, azt pedig nem akarom. - Haza kell mennem. - nézek a visszapillantó tükörbe és majdnem felsikítok amikor megpillantom a kisírt szemeimet. Tudom hogy Gian ha így lát kérdezősködni fog, tehát adott a feladat. Haza kell mennem és rendbe kell szednem magam. Első utam azonban a fürdőszoba lesz. Le akarom mosni magamról Jonah érintését, a számat pedig addig öblögetni amíg el nem múlik a hányingerem, amit az váltott ki hogy az a seggfej erőszakkal dugta le a nyelvét a torkomra. Oh Istenem! Ha most Szicílián lennénk, én magam ölném meg. Gondolatban száz és száz módszer pörög le a fejemben arról hogyan is állnék bosszút. De te nem ilyen vagy Elena! Többet ésszel mint erővel. A harag pedig nem jó tanácsadó! Figyelmeztetem magam mielőtt, én cselekszem meggondolatlanul és olyat teszek Jonahval amit magam is megbánnék. Nem ér annyit az egész lénye hogy én bajba keverjem magam miatta. Próbálom rendezni a légzésem, a könnyeim legalább már nem záporoznak, ezért gyújtást adok és a gázra lépek. Alig fél óra múlva éppen délután egy órát mutat az óra amikor leparkolok a ház előtt. Nagy meglepetésemre azonban Gian autója a felhajtón áll, vagyis itthon van. Lesz ami lesz Elena! Köszönsz és a fürdőbe vonulsz. Akkor nem vesz észre rajtad semmit. Próbálok tervet készíteni arra az esetre ha összefutnék a férjemmel. Ez egyszerűen szánalmas. Viszont Gian valóban ismeri már minden rezdülésemet és ha így meglát akkor a végsőkig kitart majd hogy ki szedje belőlem, mi is történt velem. Nagyot sóhajtva indulok el a ház felé. Belépve a bejárati ajtón azonban az egész házban csend honol. Megindulok az emeletre a hálószobánkba. - Elena? Te hogy-hogy itthon vagy ilyen korán? - Gian mosolyogva fogad a szobánkban miközben az ágyon rendezget néhány papírt. Szerencsére leköti a figyelmét az amit éppen csinál mert rajtam nem vesz észre semmit. - És te? - kerülöm ki a válaszadást ezzel azonban felkeltem a figyelmét. - Itthon hagytam néhány papírt reggel, csak ezekért jöttem. - válaszol majd miután az aktatáskájába dugta őket rám pillant. - Történt valami? - megindul felém és amikor már elég közel van hozzám átkarolja a derekam. - Nem. - csóválom a fejem de nem nézek a szemeibe. - Csókot azért kapok? - mosolyodik el, én azonban egész testemmel megfeszülök. - Nem. Most nem. - zavartan bontakozom ki az öleléséből. - Hé! Mi a baj? - utánam nyúl és visszahúz magához. - Gian engedj el. Le akarok zuhanyozni. Fürdeni akarok. Fogat mosni. Én...én csak kérlek. - össze vissza beszélek és a sírás máris hatalmába kerít. - Elena mond már el hogy mi az Isten van veled? - Gian hangja már határozottan aggódó. Pont ezt nem akartam. - Engedj! - kirántom magam ismét a kezei közül és szinte úgy menekülök be a fürdőbe, aminek az ajtaját magamra is zárom. - Elena! - Gian kopog de nem reagálok rá. - Elena! - ezúttal erősebben kopog, de most sem felelek. - Elena! - most már szinte dörömböl az ajtón. - Menj csak dolgozni Gian. - elcsuklik a hangom majd megengedem a vizet hogy minél előbb bele merülhessek. - Jól vagyok. - teszem hozzá halkan. - Nem! Nem vagy jól. Ne hazudj nekem. Nem szoktál így viselkedni. Mi a baj? - kiált be nyugodt hangon. - Gian! Menj dolgozni. - kérem őt ismét az ajtón keresztül és már a fürdéshez készülődve veszem le a ruháimat. Szívem szerint el is égetném mindet mert Jonah hozzájuk ért. - Leszarom a munkát. - kiált fel tudom hogy dühös. De érzem hogy nem rám mérges, csak a helyzetet nem érti, hiszen valóban nem szokásom így viselkedni. Azt hiszem veszett ügy a titkolózásom. El kell mondanom neki hogy mi történt. - Adj fél órát és mindent elmondok. - szólalok meg ismét. - Itt várlak. - feleli és hallom ahogy ellép az ajtótól, bizonyára leült az ágyra és ott vár. A szívem szakad meg, mert ő nem tehet semmiről és mégis úgy jön le ez az egész mintha ő hibázott volna. Az elutasításom és az hogy megtagadtam a csókját nekem is túl sok. A fürdőzést amennyire lehet elhúzom, kiakarom éztatni a testem és közben az arcom és a hajam is alaposan megmosom. Koszosnak érzem magam mert Jonah hozzám ért. Amikor úgy érzem végeztem, kilépek a kádból és egy törölközőt teker a testem köré, egy másikat pedig a hajamra. A tükör elé lépve azonnal a fogkefémért nyúlok és alaposan kisikálom vele a szám, még a nyelvemen is végighúzom a fogkrémmel együtt, de ezt is kevésnek érzem, így a szájvízzel is vagy tízszer öblíek. A tükörképemre pillantok, már tisztának érzem magam. - Én bántottalak meg? - Gian szegezi nekem azonnal a kérdést amikor kilépek a fürdőszoba ajtón. - Dehogy. - csóválom a fejem. - Nagyon szeretlek Gian ezt tudnod kell. - szinte esdeklek előtte. - Azért nem csókoltalak meg mert egy órája még Jonah csókolt és én....- elhallgatok mert a férjem elsápad a szavaim hallatán. - Hogy mi a fasz van? - szinte felkiált és szemmel láthatóan visszatért a dühe. - Nem én akartam Gian. - sírok fel, kétségbe vagyok esve. - Jonah elvitt a megbeszélésre egy étterembe ahol találkoztunk a kiállítás szervezőjével. Tetszettek neki a képeim, de sietnie kellett így Jonahval kettesben maradtunk. Akkor hozta fel hogy hálásnak kell lennem neki. Azt akarta hogy feküdjek le vele. Nemet mondtam neki és ő erőszakkal megcsókolt. - sírva mesélem el minden részletét a történteknek. - Többet is tett volna ha nem töröm szét a fején az üveg poharat. - teszem hozzá halkan. - Megölöm! - kiáltja és majd szét robban az indulattól. - Ne Gian. Ez nem Szicília. - emlékeztetem. - Leszarom. - üvölti. - Ezt nem ússza meg. - fel alá kezd járkálni és én attól tartok máris azon jár a feje hogyan is végezzen Jonahval. - Könyörgök ne csinálj semmit. Hallod? Felmondok vagyis lehet hogy ő kirúg. Tök mindegy de nem dolgozom ott többet. Látnom sem kell soha az életben. Felejtsük el. Oké? - közelebb lépek hozzá és ő lepillant rám. - Nem oké Elena. Kurvára nem oké. - mondja kemény hangon. - Attól hogy már nem Szicílián vagyunk, én még én vagyok. Megígértem neked hogy megvédelek bármi és bárki ellen. Ez a szarházni nem tudja kivel kezdett. - tovább dühöng és mérgében az egyik éjjeli lámpát is a falhoz vágja. Megugrok ijedtemben bár tudom hogy csak a feszültségét vezeti le éppen. - Kérlek Gian. Itt más törvények vannak. - szinte a nyakába vetem magam és olyan szorosan ölelem őt amennyi erőm csak van. Szükségem van most rá, hiszen ő a támaszom és bár semmi komoly nem történt ma, engem megvisel lelkileg is Jonah próbálkozása. - Nem akarlak elveszíteni. Vagy börtönben látni. - sorolom és ő közben átölel. - Rendben. - fújja ki hosszan a levegőt. - Nem bántom. - ígéri. - De kerüld el őt. Jó? - két keze közé fogja az arcom és a szemeimbe néz. - Jó. - bólintok. - Bocsáss meg. - húzom a férjem magamhoz még közelebb. - Te nem tettél semmi rosszat szerelmem. - becézget és én újra sírva fakadok. - Ne sírj! - az ágyhoz vezet amire én el is dőlök nem törődve azzal hogy még mindig törölköző van csak rajtam. - Szeretlek. - suttogja miközben mellém bújik. - Én is szeretlek Gian. - hátam a mellkasához simítom, ő pedig szorosan öleli át a derekam az ágyban fekve. - Ugye nem ábrándultál ki belőlem. Nem taszít téged hogy....- ki sem merem mondani mert ha így van, abba bele is halok. - Ne beszélj butaságokat. - maga felé fordít. - Rajtad engem semmi nem taszít. Felejtsd el azt a csókot és csak emlékezz az enyémre. - suttogja ajkaimra míg végül meg is csókol. A nyelve kellemes simogatása ahogy az enyémmel játszik, felkorbácsolja bennem a tüzet, míg a Jonah és köztem történteket el is feledteti velem. - Nem kell dolgoznod? - szakadok el tőle hirtelen amikor eszembe jut hogy csak néhány papír miatt jött haza. - Kelleni kellene. - nevet fel. - De ma már nem fogok az biztos. - jelenti ki és újra megcsókol. - Inkább itt maradok veled. - a csókjai áttértnek a nyakam ívére. - És mit fogunk csinálni? - kérdezem játékosan mintha nem tudnám. - Kártyázhatnánk. - veti fel az ötletet és ismét felnevet. - Nem is tudom. - húzom el a szám. - Szerintem ki tudsz találni jobbat is. - nézek rá szerelmesen de közben a kezeimmel már a törölközőt hajtogatom le a testemről. - Úgy látom te jobb vagy az ötletelésben. - nem zavartatja magát, a tekintete többször is végig siklik a már fedetlen alakomon. Imádom ahogy ilyenkor rám néz. Olyan vágy ég a tekintetében ami az első perctől kezdve meg volt benne irántam. - Én hoztam az ötletet, te valósítsd meg! - a hajamat is kibontom a törölköző fogságából. - Máris bébi, csak levetkőzök. - feláll és a zakó után az inget és a nadrágot is a földre dobja. - Oh, sztriptíz is lesz? - méregetem őt hatalmas mosollyal az arcomon. Csak Gian kellett és velem máris madarat lehetne fogatni. Ha ő velem van, nincs gond ami felülkerekedhet rajtam. - Azt majd máskor. - ajkaimra hajol és csókot csen amit ezúttal is elmélyít és már csak sodródunk az árral, követve a vágyaink álltal épített utat.