9. Rész: I've Got You Brother

  ~ Gianmarco Salvatore ~

A szabad tíz percemben rohamsebességgel szerzek magamnak egy kávét, és veszem elő a telefonomat. Egy pillanatra azon kezdek el töprengeni, hogyan is lehetne deaktiválni a tűzjelző készüléket az irodában, hogy ne kelljen kimennem a cigarettával, de mivel nem vagyok egy műszaki zseni, így ezt most hagyom a fenébe, és nem lépem meg. Majd egyszer. Néha elgondolkozom rajta, hogy mennyivel jobb is lenne ilyen szempontból az 50-es években élni, amikor még éppen csak szellőztették az emberek, hogy mennyire káros is a dohányzás, de simán lehetett minden beltéri helyiségben szívni, és simán lehetett reklámozni is. Sőt, igazából kicsit azok voltak kinézve, akik nem szívták. De persze, ezek az elképzelések amúgy a filmekben nagyon jól néznek ki, és nem is vagyok ostoba, felfogom, hogy mivel káros, így teljesen jogos igény mindenki részéről, aki nem dohányzik, hogy ne szívjuk bent, és nekik ne kelljen a szervezetüket kitenni ennek. Ettől függetlenül engem most szét basz az ideg. A dohányzásról ugyan már leszoktam, úgy ahogy, de stresszes helyzetekben még mindig el szívok egyet-egyet. A mostani is egy mondhatni stresszes helyzet. Sietősen lépek ismét az irodámba aminek az ajtaját be is csukom magam mögött, de ahogy megfordulok a szívem kihagy egy ütemet és a kávémat is majdnem a földre ejtem. - Bassza meg! - kiáltok fel ahogy a forró ital a kezemre löttyen. - A szívbajt hoztad rám bazdmeg. - nézek az öcsémre aki már az asztalomnál vár rám. - A titkárnőd engedett be. - jegyzi meg vigyorogva. - Mint valami kibaszott lopakodó. - csóválom a fejem miközben leülök a helyemre. - Tudod mit szoktak mondani, az ijedős embernek rossz a lelkiismerete. - vonja meg a vállát. - Hát ebben lehet valami. - morgom az orrom alatt, hiszen ha valakinek akkor nekem aztán tényleg rossz a lelkiismeretem. - Miért hívtál ide? Mi volt ilyen sürgős? - néz rám kérdőn ezzel el is terelve a témát. - Én hívtalak ide? - kérdezek vissza meglepetten. - Reggel írtál hogy jöjjek be ha lesz időm. - emlékeztet. - Bassza meg, tényleg! - bólogatok amint bevillan hogy igaza van. - Nagyon ideges vagy Gian. Mi van veled? - aggódva néz rám. - Tettem valamit ami nem hagy nyugodni. - vallom be őszintén, hiszen ki másnak önthetném ki a lelkem ha nem neki. - Megint a szervezet? - azonnal találgatni kezd, de ezzel csak mégjobban felbassza az agyam. Tényleg feszült vagyok ha már gondolatban is mocskosul ocsmány szavakat használok. - Nem. - felelem határozottan. - Tudod Jonah, Elena főnöke tegnap erőszakkal megcsókolta és azt akarta hogy feküdjön le vele hálából. - mesélni kezdek és minden apró részletről beszámolok az öcsémnek amit tegnap Elena elmondott nekem. - És Elena hogy van? - Alberto első kérdése a feleségem hogyléte amit meg is értek. - Kiborult, tudod hogy évekkel ezelőtt Nico is bántotta. De sikerült megnyugtatnom és remélhetőleg most már rendben lesz. - sóhajtok fel gondterhelten. - Ezért vagy ennyire ideges? - Alberto újabb kérdése már egyenes utat mutat a számomra, színt kell vallanom. - Amikor Elena elmondta hogy Jonah mit tett, meg akartam ölni. De Elena könyörögni kezdett hogy ne bántsam mert börtönbe kerülhetek miatta. Megígértem Elenának hogy nem bántom azt a rohadékot. - feszülten túrok a hajamba. - Elenának igaza volt. - Alberto helyeslően bólogat. - Megszegtem az ígéretem. - mondom ki végül ami miatt egész nap feszült vagyok. - Istenem Gian. Mit műveltél? - Alberto idegesen pattan fel a székéből. - Én konkrétan nem csináltam vele semmit. De tegnap este néhány emberemet ráküldtem hogy leckéztessék meg. Konkrétan félholtra verték. Jonah jelenleg is az intenzíven küzd az életéért. Az embereim rablásnak álcázták a támadást így én mosom kezeim. De ismered Elenat. Ha megtudja mi történt Jonahval, azonnal rájön hogy én állok a dolog mögött. - beavatom az öcsémet minden részletbe mert ismét csak ő van akire számíthatok. - Hát te tiszta hülye vagy. Nem változtál semmit. Még mindig mindenre az erőszak a megoldásod. - vádlón pillant rám. - Nem kell kioktatnod, nincs szükségem a faszságaidra. - állok fel most már én is. - Szóval a véleményem csak akkor érdekel téged ha egyezik a tiédel? - von kérdőre méghozzá jogosan. - Nem! - kiáltok fel. - De már így is a kétlábon járó lelkiismeretem vagy. Inkább adj tanácsot, mihez kezdjek? - kétségbe vagyok esve. Nem Jonah állapota miatt, mert magasról leszarom azt is ha meghal. Ami engem aggaszt az Elena és a reakciója ha megtudja mit tettem. - Jól van. - hosszan fújja ki a levegőt és szép lassan mindkettőnkben csillapodnak az indulatok. - Gyűlölöm magam amiért ezt mondom, de hazudnod kell. Tagadd le ha Elena rákérdez. Hazudni azt jól tudsz szóval nem lesz nehéz dolgod. Hitesd el vele hogy ez csak egy véletlen egybeesés. - mondja komolyan, és tudom mennyire nehéz ez most neki hiszen Elena a legjobb barátja és most konkrétan abban segít nekem hogy átverjem a feleségem. - És te is tartod a szád? - kérdezem bízva hogy igennel felel. - Tartom a szám. - bólint. - Csak lassan már annyi közös mocskos titkunk lesz mint égen a csillag. - teszi hozzá miközben visszaül a korábbi helyére. - Elvégre testvérek vagyunk. - rogyok vissza én is a székembe. - Azok. - ért egyet a szemembe nézve. - Szóval miért hívtál ide eredetileg? - vált végül témát aminek örülök, mert legalább ezzel is elvonja a figyelmem. - Ajánlatom van a számodra. - közlöm egyszerűen. - Oh jaj nekem. - nevet fel. - Most mi van? Ez egy tisztességes ajánlat. - nevetek már én is. - Hallgatlak. - bíztat és én vázolom is neki hogy mit szeretnék. - Azt akarom hogy legyél a társam itt a cégnél. Fele-fele arányban. - közlöm egyszerűen. - Figyelj Gian! - sóhajt fel. - Szerintem menj el egy jó pszichológushoz. - mondja komolyan. - Nem őrültem meg, nem kell agykurkász. - csóválom a fejem. - Hát pedig más magyarázat nincs arra amit csinálsz. Egyedül építetted fel ezt a mára dollár milliárdokat érő céget, most meg csak úgy nekem adnád a felét? - kérdezi hitetlenkedve. - Nem értem mi ezzel a problémád. Családon belül maradna. - vonom meg a vállam. Engem a pénz egyáltalán nem érdekel. Nagyobb motiváció lenne számomra a tény, hogy együtt dolgozhatok az öcsémmel. - Ha ezt most azért ajánlod fel mert szarban vagyok anyagilag, ne tedd. Hidd el rendben leszünk Blaisel. - próbál meggyőzni, de ismerem őt és a szavai nélkül is pontosan tudom hogy rendbe tudja szedni a dolgaikat egyedül is. - Nem erről van szó. Nekem ez a cég már túl sok, túl nagy. Egyedül nem bírom. Ha társulnál, nekem több szabadidőm lenne, neked meg több pénzed. - magyarázom neki az elképzeléseimet. - De Gian! - kiált fel. - Nekem építészmérnöki diplomám van, nem értek a befektetésekhez. - újabb indokkal próbál lerázni. - És? Ki nem szarja le? Nekem sem ez a végzettségem. - emlékeztetem. - Majd beletanulsz. - teszem hozzá. Úgy érzem muszáj őt meggyőznöm, mert az elképzelésemnek meg kell valósulnia. - Nem tudom. - a fejét csóválja, de látom rajta hogy komolyan gondolkodik az ajánlatomon, ami már egy bíztató jel. - Tudom hogy szereted az építészetet, de azt is tudod csinálni ez mellett. Ne kéresd már magad. - mondom türelmetlenül várva a döntését. - Rengeteg munkád van ebben a cégben Gian és rengeteg pénzed. Én nem tudok befekteteni semmit. - tovább akadékoskodik és kezd felhúzni. - Nem is kell! - csapok az asztalra. - Akarsz velem dolgozni vagy sem. Ezt kell most eldöntened. Ne foglalkozz semmi mással. Leszel a társam vagy sem? - határozottan teszem fel az utolsó kérdésem, azonnali választ várva. - Biztos ezt akarod? - kérdez vissza. - A legbiztosabb. - bólintok és kezet nyújtok neki várva hogy elfogadja az ajánlatot. - Akkor legyen. - mosolyodik el miközben kezét az enyémbe csapja és kezetrázunk ezzel is megpecsételve az egyezségünk. - Holnapra az ügyvédeim előkészítik a papírokat hogy hivatalos legyen. - mondom komolyan, minél előbb le akarom bonyolítani az átadást. A cégem fele ettől a szent perctől kezdve az öcsém tulajdona. - Köszönöm Gian. - hirtelen ölel át, ami meglep és egyben le is sokkol. Mi azt hiszem még soha nem öleltük meg egymást, talán ezért is van ekkora hatással most ez a gesztusa rám. - Nincs mit öcsi. - veregetem meg a vállát és nem szégyenlem hogy vele együtt, én is meghatódok ebben a pillanatban. Az öcsém itt van mellettem és én törleszthetek neki, minden ellene elkövetett hibámért, s ahogy haladunk előre, lépésről lépésre tisztulok meg a bűneimtől.